Borsikafű (Satureja hortensis)

Borsikafű (Satureja hortensis)

Borsikafű

Népies neve: borsfű, bécsi rozmaring, csombor, csombord, csomborbors, hurkafű, kerti izsópfű, kerti méhfű, pereszlén.

Származása: Közép-, Dél-, Délkelet-Európában honos, számos helyen nálunk is termesztik. A legősibb fűszernövények egyike. Erős illata miatt az istenek eledelének tartották. Már a 16. századi füvészkönyvek is említik mint fűszer-, és gyógynövényt. Jellegzetes, borsra emlékeztető, fűszeres illatú és ízű növény. Kedvelt aromája miatt általánosan elterjedt. A bazsalikomhoz és a majoránnához hasonlóan morzsolt állapotban (Satureiae herba) kerül forgalomba, de zölden is használják.

Fűszerként használt növényi rész: levelét frissen, illetve szárítva, morzsolva használjuk.

Borsikafű

Felhasználása: Íze, illata a borsra emlékeztet, ezért diétás ételek, saláták, fűszerezésére kiváló. Babételek, káposztafélék, krumpli, gomba, majonéz, saláták, húsételek, kolbászáruk, vadpácok, mártások, majonéz, ecetes és vizes uborka készítésekor. Használatával vigyázni kell, mert erős aromája keserűvé teheti
az ételt. Csak a főzés végén kell az ételhez keverni.

Gyógyhatása: Gyomorerősítő, görcsoldó, étvágygerjesztő, bélféregirtó, felfúvódást gátló hatása van. Az emésztő-szervrendszerre gyakorolt fertőtlenítő hatása régóta ismert. Serkentőszerként is használták.
Illóolajat (főként karvakrol), cseranyagot, nyálkát, keserű anyagot tartalmaz. A borsnál kevésbé erős, de érdekes aromája miatt kedvelt fűszer.

 




A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás