Ánizs (Pimpinella anisum)

Népies neve: ánizsmag, illatos ánizs, közönséges ánizs, bécsi- vagy édeskömény.

Származása: a Földközi-tenger vidéke, de nálunk is termesztik. Már az ókorban is használták. Mára már szinte az egész világon fellelhető. A kaporhoz hasonlít, mivel szintén az ernyősvirágzatúak családjába tartozik.

Fűszerként használt növényi rész: szürkésbarna, 3,5–5 mm hosszú termését, egészben használjuk. Ha mégis őröljük, egyszerre csak annyit, amennyi szükséges, mert hamar elveszíti aromáját.  Illata jellemző, kellemes, köménymagra emlékeztető, de annál erősebb illatú, édesebb, aromás fűszer.

Felhasználása: főzelékek (sárgarépa, tök, cékla, vöröskáposzta), vadételek mártásaiba, édességekhez, főleg a mézeskalács fűszere.
Tészták, sütemények, rizsfelfújtak, gyümölcslevesek, cukorkák, sós sütemények, ánizs-ízesítésű likőrök – raki, ouzo, pernod – fontos adalékanyaga.
Tárolása: lehetőleg jól zárható edényben tároljuk légmentesen, hogy aromája ne vesszen el.

Gyógyhatása: emésztést serkentő, étvágyjavító, szélhajtó, hurutoldó, vértisztító, idegerősítő, epekiválasztást segítő, bélbántalmak ellen, tejelválasztást serkentő, csecsemőknek, szélhajtó teája elengedhetetlen. Gyógyásza­ti célra az ánizsolajat a növény magjának vízgőz-desztillációjával nyerik. Illóolaja általános működésszabályozó, élénkítő. Hatásos idegi eredetű emésztési zavarok, szívzavarok, impotencia, frigiditás, migrén, asztma, menstruációs görcsök, és köhögés gyógyításánál. Adagja maximum napi 1-1 csepp lehet, 1 hétig.
Az ánizs igen közeli rokona a csillagánizs (Illicium verum), amely azonban erősebb aromájú fűszer.