Fűszerek

Ánizs (Pimpinella anisum)

Ánizs (Pimpinella anisum)

Népies neve: ánizsmag, illatos ánizs, közönséges ánizs, bécsi- vagy édeskömény.

Származása: a Földközi-tenger vidéke, de nálunk is termesztik. Már az ókorban is használták. Mára már szinte az egész világon fellelhető. A kaporhoz hasonlít, mivel szintén az ernyősvirágzatúak családjába tartozik.

Fűszerként használt növényi rész: szürkésbarna, 3,5–5 mm hosszú termését, egészben használjuk. Ha mégis őröljük, egyszerre csak annyit, amennyi szükséges, mert hamar elveszíti aromáját.  Illata jellemző, kellemes, köménymagra emlékeztető, de annál erősebb illatú, édesebb, aromás fűszer.

Ánizs magok

Felhasználása: főzelékek (sárgarépa, tök, cékla, vöröskáposzta), vadételek mártásaiba, édességekhez, főleg a mézeskalács fűszere.
Tészták, sütemények, rizsfelfújtak, gyümölcslevesek, cukorkák, sós sütemények, ánizs-ízesítésű likőrök – raki, ouzo, pernod – fontos adalékanyaga.
Tárolása: lehetőleg jól zárható edényben tároljuk légmentesen, hogy aromája ne vesszen el.

Gyógyhatása: emésztést serkentő, étvágyjavító, szélhajtó, hurutoldó, vértisztító, idegerősítő, epekiválasztást segítő, bélbántalmak ellen, tejelválasztást serkentő, csecsemőknek, szélhajtó teája elengedhetetlen. Gyógyásza­ti célra az ánizsolajat a növény magjának vízgőz-desztillációjával nyerik. Illóolaja általános működésszabályozó, élénkítő. Hatásos idegi eredetű emésztési zavarok, szívzavarok, impotencia, frigiditás, migrén, asztma, menstruációs görcsök, és köhögés gyógyításánál. Adagja maximum napi 1-1 csepp lehet, 1 hétig.
Az ánizs igen közeli rokona a csillagánizs (Illicium verum), amely azonban erősebb aromájú fűszer.

 Babér (Laurus nobilis)

Babér (Laurus nobilis)

Népies neve: albertlevél, szagos levél, illatfa, bürbérfa

Származása: a Földközi-tenger vidéke, nálunk dísznövény, örökzöld fa, vagy cserje. A felül fényes, alul matt, bőrszerű, lándzsa alakú levelek jellemzően fűszeres illatúak és kesernyés ízűek. Illóolajat, csersavat és keserűanyagot tartalmaz.

Fűszerként használt növényi rész: a növény levelét használjuk termésének őrleményét fűszerkeverékekben hasznosítják, illetve mártásokat ízesítenek vele.

Babér (Laurus nobilis)

Felhasználása: levesek, burgonya-, tojás-, bab-, káposzta-, halételek, paradicsomos ételek, főzelékek, szószok, mártások, kolbászáruk, sültek, aszpik és kocsonya készítéséhez, uborka, tök, zöld paradicsom és káposzta eltevésénél, halhúsok marinálásánál, sertés és marhahúsok párolásánál, savanyú ételeknél, vadhúspácokhoz és vadételekhez.

Mivel a levél erősen aromás, túladagolva kesernyés íze el is ronthatja ételeinket.

Gyógyhatása: étvágyjavító, emésztést serkentő, vizelethajtó. Megelőzi a belekben a gázképződést és az emésztési zavarokat. Az ókori görögök azt tartották róla, hogy képes megőrizni, fenntartani, sőt megerősíteni az egészséget, fokozni a boldogságot. Külsőleg vászonba takarva pakolásként a mellkasra téve enyhíti a hörghurutot és a köhögést. Gyógyászati célra alkalmazható, babérolajat úgy nyerjük, hogy kissé felmelegített olívaolajba tesszük a babérleveleket. Reumás és ízületi fájdalmakra, megdagadt ízületekre, rándulásra használhatjuk.

Nem rokona a meténgfélék családjába tartozó babérrózsa avagy leander (Nerium oleander).
Nem rokona a rózsafélék családjába tartozó babérmeggy (Prunus laurocerasus).

Bazsalikom (Ocimum basilicum)

Bazsalikom (Ocimum basilicum)

Népies neve: bazsalikusfű, buszujok, kerti bazsalikum, királyfű, német bors.

Származása: Dél-Ázsia, Afrika, Perzsia, nálunk termesztik. Jellegzetes illatú és dús aromájú, színe zöld, virága pedig fehér színű. Kellemes, a szegfűszegre emlékeztető, fanyar illatú, pikáns ízű fűszernövény, ami illóolajat, cseranyagot, szaponint és keserű anyagot tartalmaz. A zöld növényi részekben sok a C-vitamin.

Fűszerként használt növényi rész: levelét frissen, illetve szárítva, morzsolva használjuk.

Bazsalikom

Felhasználása: levesek (paradicsom, hús, bab, gomba), tészták, pizza, csőben sült, rakott zöldségek, mártások, növényi ecetek, húsokhoz, sonkához, csirkéhez, pulykához, halételekhez. Akár desszerteket is ízesíthetünk vele. Az olaszos ételek nélkülözhetetlen fűszere. A pesto fő alapanyaga is fokhagymával, parmezán sajttal, fenyőmaggal, olívaolajjal, sóval és borssal. Az áruházak polcain szárított formában találjuk, de érdemes cserépben is tartani, zölden is kedvelt fűszere például a mediterrán illetve a régi magyar konyhának. Az ételekbe főzéskor csak az utolsó pillanatokban adjuk hozzá.

Tárolása: Szárított változatát légmentesen lezárt fűszertartóban, fénytől védve, vagy pedig a friss leveleket lefagyasztva vagy kevés só-ecet-olívaolaj keverékben eltéve tárolhatjuk.

Gyógyhatása: étvágyjavító, gyomorerősítő, emésztést serkentő, szélhajtó, köhögés ellen, nyugtató, vizelethajtó, nemi vágy fokozó. Teaként is fogyasztható. Külsőleg toroköblítő, keléseket érlelhetünk borogatásával, alkoholos kivonata a sebgyógyulást elősegítő kenőcsök egyik alapanyaga; sebekre, sérülésekre ajánlott.

Borágó (Borago officinalis)

Borágó (Borago officinalis)

Népies neve: uborkaszagú fű, borrach, borrágó, borvirág, báránynyelv, hegyes útifű, kerti ökörnyelv, pirítófű, ürömfű, ökörnyelv, tetűvirág.
Származása: Afrikában, Kis-Ázsiában és Dél-Európában honos.

Fűszerként használt növényi rész: virágát, (mikor hullatja akkor válik ehetővé) zsenge levelét frissen illetve szárítva használjuk.

Borágó (Borago officinalis)

Felhasználása: uborka és zöldsaláták salátaöntetében, káposzta ételekben, fehér- és zöldbab ételekben, gyümölcssalátákban, fűszervajakban. Használhatjuk még savanyúság eltevésénél, de köretek és sütemények díszítésére is. Fiatal, zsenge levele apróra vágva gyenge ízű levesekhez, hideg italokhoz, krémsajtba, szendvicsek ízesítésére, mártásokhoz, és sószegény diétához alkalmas. Kellemes, enyhén sárgadinnyére emlékeztető illata jól illik a limonádéhoz.
Gyógyhatása: Hatásos gyomorégés, magas vérnyomás, gyomorsav ellen, gyulladáscsökkentő és koleszterinszint-csökkentő hatással bír. Magas kálium tartalmának köszönhetően vértisztító és vízhajtó hatása is van. E mellett kalcium és egyéb ásványi só-tartalmú. Flavonoidokat, alkaloidokat és némi illóolajat tartalmaz. Magjában sok a gamma-linolénsav: ez az értékes zsírsav csökkenti a vér zsír- és koleszterin-szintjét. Teának főzve jó vizelethajtó, főleg vese- és hólyagbántalmak esetén ajánlott. A borágó leveleinek forrázata serkenti a stresszre reagáló mellékvesék működését, tehát alkalmazható például pánikbetegség esetén szorongás oldására.  Magjából kivont értékes olaja, segít megőrizni bőrünk szépségét. Hatásos ízületi gyulladás, gyulladással járó rendellenességek, fekélyek gyógyítására. A szív-és érrendszeri funkciókat is javítja.

 

 

Borókabogyó (Juniperus communis)

Borókabogyó

Népies neve: borókafenyő, gyalogfenyő, borovicskafenyő, közönséges boróka, apró fenyő, borostyántüske, borosán, fenyőtüske, borsikafenyő, borsfenyő, fenyőmag, törpeboróka, töviskés fenyő, gúzsfenyő, pattanófenyő, komkék.

Származása: Az északi féltekén, valószínűleg ez a legelterjedtebb ciprusféle. Hazánkban őshonos, örökzöld fa vagy cserje. Változatos formájú, sűrű ágrendszerű oszloposan felálló, vagy laposan szétterülő hosszú életű fenyő. Termése gömbölyű, feketéskék, 5-8 mm átmérőjű illatos, édes ízű. Magas illóolaj tartalmú.

Fűszerként használt növényi rész: bogyóját, frissen vagy szárítva, egészben vagy őrölve használjuk.

Borókabogyó

Felhasználása: A bogyókat fokhagymával, rozmaringgal, majorannával keverve sültek és szárnyasok fűszerezésére használják. Használjuk még húslevesek, mártások, sertés-, marhasültek, vadhúsok, halak, savanyúság, savanyú káposzta, grillezett ételek, páclevek, lekvár készítéséhez. Magas cukortartalmú bogyóiból pálinkát főznek.
A csípős, édes-kesernyés, zamatos, nagyon aromás ízű bogyójából desztillálják a borókaolajat, ami fűszer- és likőreszenciák alapanyaga.

Gyógyhatása: A borókabogyó fokozza a vérkeringést, felhasználják felfúvódás, reuma és hasmenés kezelésére. A bogyók fertőtlenítő és vizelethajtó hatásúak. Étvágyjavító, vizelethajtó, vese-, epekőoldó. Kitűnő izzasztó hatású köszvény ellen. Étvágygerjesztő, vesekő- és epekő oldó.Illóolaja, a borókaolaj antiszeptikus, méregtelenítő hatású. A bogyókból lekvár is készíthető. Naponta 1-2 kiskanállal vízhajtóként, epe- és veseműködés serkentőként alkalmazható.
Kissé erőszakos a veséhez, ezért vesegyulladásnál tilos alkalmazni!

 

Bors  (Piper nigrum) 

Bors (Piper nigrum)

Népies neve: fekete bors, piper

Származása: Szingapúr, Malabár
Az ókori népek kedvelt fűszere volt. Bár már a honfoglaló magyarok is ismerték, hazánkban csak a középkorban kezdett elterjedni a királyi és főúri konyhákban. Ma ez az egész világon legismertebb és legtöbbet használt fűszer.

Fűszerként használt növényi rész: használjuk bogyóját egészben, vagy őrölve.

Fajtái: A fekete, zöld, rózsaszínű és a fehér bors ugyanazon a növényen terem. A fűszerbogyók színe attól függ, hogy mennyire éretten szedték le őket.

fekete borsot érés előtt szüretelik, mikor a füzérek sárgulni kezdenek, éjszakára állni hagyják, ezalatt megindul benne a fermentáció Később lehetőleg egyenletes hőmérsékleten szárítják, ami alatt a külső rész megfeketedik, összezsugorodik. Innen a jellegzetes borsmegjelenés.

Fekete bors

Az igazi fehér borshoz a teljesen érett borsszemet kell szüretelni, mikor már vörösessé válik. A szemeket 8-10 napra folyóvízbe áztatják, s miután meglazul a külső „gyümölcshús”, kíméletesen eltávolítják a fehér magról. A gyors és teljes száradás határozza meg a minőséget.

Fehér bors

A zöld bors tulajdonképpen éretlen borsszem, melyben „megölik” a feketedést okozó enzimeket (vízben főzik, vagy sós lébe áztatják a borsot, majd gyakran liofilizálják is, avagy sós-ecetes lében kerül forgalomba). Bizonyos helyeken kapható friss zöld bors is: íze friss-gyümölcsös, fanyar-érdekes.

Zöld bors

piros bors igazi különlegesség (nem összetévesztendő a rózsaborssal, ami a nem igazi borsok közé tartozik). A már érett borsszemeket szüretelik le, majd leggyakrabban sós-ecetes lében forgalmazzák. Újabban szárított formában is megjelent a piacon. A sajátos szárítási eljárásról azonban a gyártók ma sem nyilatkoznak szívesen; a lényeg az, hogy a szárítás során a „gyümölcshús” nem esik le a szemekről, s megőrzi piros színét.

Piros bors

Cubebe bors az egyik legritkább borsfajta. Elsősorban Jáváról és Szumátráról származik. Parányi „farka” miatt szokták „farkas” vagy „száras” borsnak is nevezni. Aromája olyan, mintha a fekete bors és a szegfűbors keveréke lenne.

Cubebe bors

hosszú bors valójában ez az a fajta, amit Európában talán a legrégebben ismerünk. A régi rómaiak nagyrészt ezt használták „piper” néven. Kalandorok és kereskedők hozták a manapság Indonéziához tartozó Banda-szigetről. Bár háromszor annyiba került, mint a kerek szemű fekete bors, nagy volt a keletje. Ugyanis sajátos édeskés aromája van: emlékeztet a fahéjra, a szerecsendió-virágra, a tömjénre. Igen magas arányban tartalmaz éteri olajokat, használatával vigyázni kell, mert lényegesen erősebb, mint az egyszeri bors. Ne próbálkozzunk az őrlésével, szívósan ellenáll. Mozsárban kell törni.

Hosszú bors

Tárolása: A borsot egészben, finomra őrölve vagy durvára darálva használják ételek pikáns fűszerezésére. Az egészben hagyott borsszemek levegőtől elzárva hűvös és száraz helyen tárolva bármeddig eltarthatók; megőrzik aromájukat. Egész borsot akkor teszünk az ételbe, ha azt sokáig kell főzni: van idő arra, hogy íze, aromája az ételbe kerüljön.

A legtöbbször őrölt borssal ízesítünk különféle ételeket. Minél finomabbra daráljuk a borsot, annál jobban érezhető az aromája. Ha tároljuk, az őrölt bors apránként veszít aromájából, ezért a legjobb, ha csak használat előtt daráljuk meg, vagy a borsdarálóból közvetlenül szórjuk az ételre.
Sötét színű ételekhez az erősebb, illatosabb fekete bors, világos ételekhez az enyhébb fehér bors illik.
A zöld bors tiszta aromájával igen kellemes ízt ad az ételnek.

Felhasználása: levesek, főzelékek, zöldségek, húsételek, halak, saláták, mártások, töltelékek. Szinte minden ételünkben megtalálható. Ma ez az egész világon legismertebb és legtöbbet használt fűszer.

A borsot egészben, finomra őrölve vagy durvára darálva használják ételek pikáns fűszerezésére. Paradicsomos, babos, káposztás ételek, sültek, levesek, mártások gyakori ízesítője.

Bors cserje

Gyógyhatása: A borsnak nemcsak ízesítő, de étvágygerjesztő hatása is van, azonban a fűszerezésnél ügyelni kell, mert izgathatja az emésztőrendszert. Ezért minden változatával óvatosan kell bánni; sok diétában tilos is (ilyenkor borsikafűvel helyettesíthetjük). A csípős fűszerek többségéhez hasonlóan élénkítőszer is; emellett vizelet- és szélhajtó. Ízületi gyulladás gyógyítására is használják.                   
 

                                                                  

 

 

 

Borsikafű (Satureja hortensis)

Borsikafű

Népies neve: borsfű, bécsi rozmaring, csombor, csombord, csomborbors, hurkafű, kerti izsópfű, kerti méhfű, pereszlén.

Származása: Közép-, Dél-, Délkelet-Európában honos, számos helyen nálunk is termesztik. A legősibb fűszernövények egyike. Erős illata miatt az istenek eledelének tartották. Már a 16. századi füvészkönyvek is említik mint fűszer-, és gyógynövényt. Jellegzetes, borsra emlékeztető, fűszeres illatú és ízű növény. Kedvelt aromája miatt általánosan elterjedt. A bazsalikomhoz és a majoránnához hasonlóan morzsolt állapotban (Satureiae herba) kerül forgalomba, de zölden is használják.

Fűszerként használt növényi rész: levelét frissen, illetve szárítva, morzsolva használjuk.

Borsikafű

Felhasználása: Íze, illata a borsra emlékeztet, ezért diétás ételek, saláták, fűszerezésére kiváló. Babételek, káposztafélék, krumpli, gomba, majonéz, saláták, húsételek, kolbászáruk, vadpácok, mártások, majonéz, ecetes és vizes uborka készítésekor. Használatával vigyázni kell, mert erős aromája keserűvé teheti
az ételt. Csak a főzés végén kell az ételhez keverni.

Gyógyhatása: Gyomorerősítő, görcsoldó, étvágygerjesztő, bélféregirtó, felfúvódást gátló hatása van. Az emésztő-szervrendszerre gyakorolt fertőtlenítő hatása régóta ismert. Serkentőszerként is használták.
Illóolajat (főként karvakrol), cseranyagot, nyálkát, keserű anyagot tartalmaz. A borsnál kevésbé erős, de érdekes aromája miatt kedvelt fűszer.

 
Borsmenta (Mentha piperita)

Borsmenta (Mentha piperita)

Népies neve: borsos menta, angol menta, mithen menta.

Származás: Magyarországon őshonos elterjedt, mint teanövény (Menthae piperita folium), érdekes mentaízű levelek adják a fűszert. Sokféle fajtája ismert, mint a fodormenta, a borsmenta, az almaillatú menta és az ananászmenta. Elsősorban a bors- és fodormentát használják.

Fűszerként használt növényi rész: levelét frissen, illetve szárítva, morzsolva használjuk

Felhasználása: sültek, darált hús, töltelékek, saláták, tea, italok, likőrök, cukorkák, gyümölcsökhöz, joghurtos öntetekbe, zöldbabhoz, káposztafélékhez, gyümölcs- és zöldségturmix italokba, ivólevekbe.

Gyógyhatása: Teája a tavaszi és őszi hurutos időszakban megelőző védőital, hidegen élvezeti tea. (A megmosott leveleket leforrázzuk, 5-10 percig állni hagyjuk.) Hatásos meghűlés és influenza ellen. Görcsoldó, fájdalomcsillapító, gyulladásgátló és fertőtlenítő hatása van. Élénkítő, frissítő hatása van, elősegíti az emésztést, enyhíti a puffadást és a hányingert, valamint serkenti az epeműködést. A borsmentából készült teák a fogyókúrák alapját is képezhetik. Étvágyjavító, szélhajtó, görcsoldó. Használata igen egészséges, mert emésztési zavaroknál, felfúvódásnál, epegyulladásnál, menstruációs zavaroknál nagyon jó szolgálatot tesz. Görcsoldó, nyugtató, összehúzó, simaizomgörcs-oldó hatású.

 

 

Cayenne-i bors (helytelenül cayenne-bors)

Cayenne-i bors

Népies nevén: amerikai paprika, ördögbors

Származása: trópusok, India, Közép-és Dél-Amerika nem bors, hanem a csípős ízű csilipaprika fűszerként használt durva őrleménye. A chili fűszerkeverékek meghatározó alkotója. A cayenne-i bors készítéséhez a közönséges paprika egyes fajtái mellett gyakran más paprikafajok, így a cserjés paprika (Capsicum frutescens) és a bogyós paprika (Capsicum baccatum) termését is felhasználják. Az üzletekben kapható őrleményt sóval és más fűszerekkel is dúsítják.
Egyike a legerősebb fűszereknek, az íze mégis semleges. Soha ne pirítsuk közvetlenül zsiradékban, mert akkor megkeseredik. Felhasználják a csili fűszerkeverékek egyik alapanyagaként, mely szurokfű, paprika, fokhagyma, szegfűbors hozzáadásával készül. (A hazánkban is termő csípős, vagy erős paprikákkal (cseresznyepaprika) kitűnően pótolható.)

Fűszerként használt növényi rész: kis paprika-szerű termés, porítva

Cayenne-i bors

Felhasználása: Mivel a mi paprikánknál erősebb, csípősebb, maróbb ízű, ezért csak óvatosan adagolva, keveset használjunk belőle! Erős, csípős szószokhoz, mártásokhoz, pörköltekhez, sült húsokhoz és halakhoz, rizshez, tojásételekhez, erősen csípős babételek, mártások, savanyúságok eltevéséhez használják.

Tárolása: Nagy kapszaicintartalma miatt, célszerű jól elzárva, fénytől védve, sötét üvegben vagy dobozban tárolni

Gyógyhatása: étvágyjavító, élénkítő, vérnyomásnövelő, meghűlés ellen, rendkívül jó a szívnek és a vérkeringési rendszernek, életmentő szerepet tölthet be szívroham esetén – ha szívrohamtól tartunk, sose menjünk el otthonról cayenne-i bors nélkül! segít a hasfájás, a görcsök és a bélszelek megelőzésében. Az ayurvédikus és kínai gyógyászat a cayenne-i borsot előszeretettel ajánlja a megfelelő emésztés elérése érdekében, mivel serkenti az emésztést és megóvja a gyomor nyálkahártyáját. Elősegíti más gyógynövények hatékonyságát, jó a torokgyulladás ellen, serkenti a váladékképződést, kitisztítja az orrot és a tüdőket a váladéktól, ezt az üregek kitisztításával és izzadást okozva éri el. A cayenne-i bors serkenti a vérkeringést, így a vitaminok eljutnak a test összes területeire. Azon kívül, hogy képes a szívrohamot megszüntetni, segít a vér koleszterinszintjének csökkentésében. Ugyanakkor segíti a fibrinek eloszlatását, mely vérrögképződéshez vezethet, csökkenti a vér triglicerid szintjét. A cayenne-i borsból készült tea enyhíti a megfázás és influenza tüneteit.
A közönséges paprika (Capsicum annuum) egy fajtáját is cayenne-i paprikának nevezik. (Az angol Cayenne pepper egyaránt jelenti e paprikafajtát és a cayenne-i borsot.)
forrás: Wikipédia

Citromfű (Malissa officinalis) 

Citromfű (Malissa officinalis)

Népies neve: orvosi citromfű, citromszagú melissza, méhfű, mézfű, igaz nádrafű, macskaméz, mézelke.

Származása: A Közel-Keletről származik, a mediterrán éghajlatot kedveli, de Magyarországon és Észak-Amerika egyes részein meg is honosodott.  kellemes, citromra emlékeztető illatú, fehér virágú, évelő növény

Fűszerként használt növényi rész: levél, frissen, aprítva

Citromfű (Malissa officinalis)

Felhasználása: A citrom illatára emlékeztető friss levelét saláták, mártások, főzelékek, töltelékek, gyümölcslevesek, gyümölcssaláták, gomba-, hal-, szárnyas- és vadételek, fűszerecetek ízesítésére használjuk. Kiváló desszertek, valamint limonádé, sörbet, tea, vermut és vaníliapuding díszítésére és ízesítésére is.

Gyógyhatása: Teája és illóolaja is ideg- és szívnyugtató, görcsoldó. Serkenti az emésztést, és gyakran alkalmazzák fejfájás, álmatlanság, alvászavarok esetén is. Enyhíti az idegességet, így idegerősítőként kiváló gyógynövény. Szerepe van a depresszió oldásában is. Gyomorrontás, gyomorsavtúltengés, hányinger, puffadások idején különösen jó a citromfű. Izzasztó, szélhajtó, epeműködést serkentő hatása is ismert. Emellett javítja az emésztést, csökkenti a vérnyomást és a fejfájást és általános görcsoldó szer. Vírusölő tulajdonsága miatt a belőle készített krém jól alkalmazható az ajakherpesz (Herpes simplex) helyi kezelésére.
A karmelitavíz néven ismert “csodaszernek”, amit a svájci Paracelsus készített el elsőként, egyik fő hatóanyaga a citromfű volt.

Virágaiból citromfűolajat (Aetheroleum melissae) desztillálnak.
Illóolaját az illatszeripar is hasznosítja különböző parfümök alkotórészeként.
Mivel távol tartja a szúnyogokat, ezért nyári estéken érdemes virágcserépben az ablakba helyezni.

forrás: Wikipédia

                                                                  

 

Csillagánizs (Illicium verum)

Csillagánizs (Illicium verum)

Egyéb elnevezései: csillagos ánizs, kínai ánizs vagy ánizscsillag.
Származása: Dél-Kínában őshonos gyógy- és fűszernövény, több étel- és italkülönlegesség neki köszönheti különleges ízét és illatát. Igen kellemes, a Magyarországon ismertebb, de tőle rendszertanilag távol eső ánizshoz (Pimpinella anisum) hasonló aromájú, de annál valamivel erősebb illatú, édeskés ízű.

Felhasználása: sütemények, gyümölcslevesek, kompótok, édes borok, teák készítéséhez. Az egyik alapvető összetevője a Gallianónak, a Sambucának, a Pastisnak és más ánizsos likőröknek. Az európai ánizs mellett változó mennyiségben használják az abszint készítésekor.

Gyógyhatása: A hagyományos kínai orvoslás ajánlja elsősorban reumatikus fájdalmak enyhítésére, görcsoldó hatása miatt. Szélhajtó, ízjavító hatása miatt gyomorerősítő, étvágyjavító teakeverékek, fogkrémek és szájvizek alkotórésze. Immunerősítő. A tamiflu nevű influenza elleni antivirális gyógyszer hatóanyaga a növényből is előállítható sikimisav. Influenzajárványok és pánik esetén többszörösére emelkedik a tamiflu értékesítése. Érdekesség, hogy 2005-ben időszakos hiány mutatkozott a csillagánizsból, mert belőle állították elő az akkor kitört influenzajárvány elleni gyógyszert.

Fontos azonban, hogy ne keverjük össze a rokonságába tartozó japán csillagánizs  (Illicium anisatum) növénnyel, ami étkezésre nem használható, mert toxikus mérgező anyagot anisatint tartalmaz!

forrás: Wikipédia

 

 

Fahéj (Cinnamomum verum)

Fahéj (Cinnamomum verum)

Egyéb elnevezései:(Cinnamomum verum – valódi fahéj), (Cinnamomum aromaticum – kínai fahéj)

Származása: Délkelet-Ázsiai eredetű, 8-10 m magas, örökzöld fa. Mintegy 20 cm hosszú levelei vaskosak, húsosak, virágai laza fürtökbe tömörülnek, bogyótermései sötétbarnás-vörösesek. A fiatal ágak kérge a jellegzetes illatú és ízű fűszer.

Felhasználása: Őrölt állapotban mézeskalács, almás lepény, rétes, zsírban sült fánk, rizsételek, tejes ételek, míg egész állapotban kompótok, befőttek, gyümölcslevesek, forralt borok és egyéb italok készítéséhez használatos. Kiválóan hangsúlyozza például a szilva ízét.

Indiában bizonyos curryk alkotóeleme, a Közel-Keleten egyes húsételeket ízesítenek vele, például a tadzsint. Délkelet-Ázsiában fűszerkeverékek alkotórésze, így például a kínai ötfűszer-keverék fahéjból, csillagánizsból, szegfűszegből, szecsuani borsból és édesköményből áll.
Egyre inkább ízesítenek vele sós ételeket, például a bárányhúst, de ilyenkor kevesebbet használnak belőle, mint a desszertekhez. Kevésbé ismert, hogy a konyhaművészet kis mennyiségben ízfokozóként használja.

Gyógyhatása: A gyógyászatban a fahéj görcsoldó hatását aknázzák ki, fokozza a nyálelválasztást és a gyomornyálkahártya működését. Ezáltal elősegíti az emésztést, szélhajtó, valamint gyomorgörcs-oldó hatású. Hatásos még menstruációs problémák kezelésében is. A fahéj hatékonynak bizonyult a refluxszal vagy anélkül járó gyomorhurut kezelésében valamint hányinger és felfúvódáskor is. Mérsékli a túlzott gyomorsav termelődést. Gyomor- és nyombélfekély kezelésekor is használható valamint az orvosok étvágytalanság esetén is ajánlják. Külsőleg izom- és ízületi fájdalmakra használják. A kínai fahéj a tigrisbalzsam egyik alapanyaga. A leveleiből nyert illóolajat az illatszeriparban és szájápolószerek készítésére használják.

Fontos A fahéj ellenjavalt terhesség esetén, mert a nyálkahártyára és a bőrre irritálóként hathat. A fahéj bizonyos összetevői nagy mennyiségben mérgezőek, ugyanis az őrölt fahéjban található olajok (eugenol, kumarin) irritálhatják a száj, a gyomor és a belek nyálkahártyáját vagy vérzékenységet okozhatnak. Így tehát a fahéj gyógyászati alkalmazása csak olyan speciális készítményekben engedélyezett, amelyekből ezeket az összetevőket már kivonták.

forrás: Wikipédia, Gyógytea.com




Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás